Diákhitel - Okos dolog már az iskolában hitelfelvételre nevelni a jövő nemzedékét?

„Azok a nappali tagozatos diákok, akik 2012. május 15.-ig leadják a hiteligénylésüket, már június közepén hozzájuthatnak a kért kölcsönösszeghez. A Diákhitel hitelbírálat nélkül felvehető sőt akár online is igényelhető hitelt jelent. A maximálisan felvehető hitelösszeg pedig szemeszterenként államilag finanszírozott képzésben résztvevőknek 200 ezer, költségtérítéses hallgatóknak pedig 250 ezer forint”

A diákhitelről azt hiszem mindenki hallott már, sőt a legtöbben talán éltek is ezzel a lehetőséggel, a statisztikák szerint ugyanis 2001 óta, azaz 11 év leforgása alatt több mint 320 ezer diák igényelte ezt a fajta kölcsönt. A diákhitelt, mint a neve is mutatja a felsőoktatásban résztvevő hallgatók számára hozták létre, pontosabban azért, hogy azok számára is lehetővé tegyék a felsőoktatási képzést akik esetleg ezt nem feltétlenül engedhetnék meg maguknak. Szemeszterenként ez a 250.000 Ft ugyanis némi kiegészítéssel már a jobb egyetemek „menőbb” szakjainak finanszírozására is elegendő, amely komoly segítséget jelenthet a hallgatók pályakezdésében.

Mire költik a diákhitelt valójában?

A diákhitel tehát egy kézenfekvő lehetőség lenne a karrierépítés kezdeti szakaszában, abban az esetben ha az összeget a hallgatók valóban a tandíjra költenék. Mivel azonban a hitelezési feltételek nem tartalmaznak ilyen irányú megkötést, pusztán ajánlást, a diákhitel az esetek legkevesebb részében hasznosul csak arra a célra, amelyért eredetileg létre lett hozva. A tapasztalatok azt mutatják, hogy jelentős hányadban igénylik azt olyan hallgatók is akik nem lennének rászorulva, hanem csak a diákélet megkönnyítésére, vagy utazásra, fogyasztási cikkre és rövidtávon hasznosuló eszközökre költik el az igényelt pénzt. Ennél persze még rosszabb a helyzet azoknál a tanulóknál akik bulikra, utazásra és egyéb szórakoztató célú kiadásaik felelőtlen finanszírozására használják a diákhitelt, ahelyett, hogy a későbbi boldogulásukra fordítanák azt.

Kinek is jelent üzletet valójában a diákhitel?

De hogy pontosan kiderítsük, hogy mekkora üzletet jelent a diákhitel és kinek is „biznisz” az valójában számoljunk kicsit utána dolgoknak: Egy Főiskolás példát nézve, amely átlagosan 8 szemeszterből áll, az igényelt összeg 8 x 250.000, azaz 2 millió forint. Ez a 2 millió forint tehát egy adósság amellyel a frissen diplomázott hallgató elkezdi az álláskeresést. Természetesen a törlesztést csak a bejelentett munkahely megszerzése utána kell elkezdenie, pontosabban a hallgatói jogviszonya megszűnését követő negyedik hónap első napjától, de legkésőbb a negyvenedik életévének betöltését követő negyedik hónap első napjától. A törlesztés mértéke pedig a minimálbérre vetítve és sávosan van meghatározva, de az egyszerűség kedvéért számoljunk csak havi 8%-kal. A minimálbér 2012-ben 93.000 Ft, amelynek a 8%-a 7440 Ft, ez tehát egy havi törlesztő részlet. Évente tehát 7440 x 12 = 89.280 Ft-tal csökken a tőke- és kamattartozása a diákhitelnek, azaz a 2 millió forintunk és a kamatai évente ennyivel lesz kevesebb.

A diákhitel éves kamatáról azt kell tudni,hogy azt a Diákhitel központ árazási politikájától függ, de jelen pillanatban éves 8%, amely a honlapon található információk szerint alacsonynak számít.  A végletes egyszerűség kedvéért, tekintsünk el most a kamatos kamattól és az egyéb költségektől és vetítsük ezt a 8%-ot a 2 millió forintra, így 160.000 Ft-os éves kamatösszeget kapunk, amely azt jelenti, hogy a diákhitel az előírt törlesztési ütem betartásával nagyjából a hallgató élete végéig törleszthető.

Milyen problémákat vet fel a diákhitel?

A fenti számolás után pedig már ha jobban belegondolunk, a diákhitel felvétele nem csak pénzügyi, de etikai aggályokat is jogosan felvethet:

• Érdemes a magyar pénzügyi kultúra fejletlensége felett szemet hunyva, már a felsőoktatás közben elsőként „hitelre nevelni a hallgatókat”?
• Ráadásul mindezt mindenféle szabályozás, vagy felhasználási céllal szembeni kontrollálás hiánya mellett?
• A törlesztésre vonatkozóan nincsen megadva semmilyen futamidő vagy semmilyen felsőkorlát, így pozitív dolog az, hogy gyakorlatilag ez a hitelforma az „évek alatt csak szinten tartja magát”?
• A hitelválság közepén nem inkább a megtakarítások fontosságára kellene nevelni a fiatalabb generációt?
• Az oktatással kapcsolatos általános finanszírozási problémát valóban egy újfajta hitellel optimális megoldani, nem pedig a felsőoktatási költségvetés rendbehozásával?

Ezekre a kérdésekre természetesen mindenki saját maga adhatja meg a választ, egy valami azonban biztos. Ha a gyermekünknek, csoporttársunknak, vagy az ismerősünknek a legjobbat akarjuk, akkor mindent megetszünk azért, hogy a fentiek tükrében a tényekről  és a következményekről felvilágosítjuk. A magyar pénzügyi kultúra feljesztése természetesen első sorban nem a mi feladatunk, de ennyivel egy kicsit talán mi is hozzájárulhatunk a színvonalának emelkedéséhez....